B.M. Croker: Mary

Egyszerre valami árnyék vetődött rá, felpillantott, egy férfi állt az ablak előtt, s arcát az üveghez szorította. Mary félig elfojtott kiáltással talpra ugrott, s most boldog remegéssel megismerte álmainak eszményképét, Mr. Ulricot. – Mary! – kiáltotta az ifjú –, Mary! Kérem jöjjön egészen közel az ablakhoz. – Csitt! – intett Mary –, nem szabad önnel beszélnem. Megfogadtam anyámnak és a plébánosnak. – Ez egyszer nyugodtan beszélhet velem, Mary. Mert azért jöttem, hogy búcsút vegyek öntől. Holnap utazom Indiába! Indiába! – ismételte a fiatal lány gépiesen. – Igen, s én messziről tértem vissza, ide, hogy önt még egyszer láthassam elutazásom előtt, mert lehetséges… – ajkai remegtek. – Micsoda? – kérdezte Mary. – Lehetséges, hogy soha többé nem látjuk egymást!.