B.M. Croker: Az erdő gyermekei

– Úgy eltévedtem az erdőben, mint a mesebeli gyermekek – kezdte meg újra a beszélgetést Trafford, mindenáron más tárgyra akarva terelni a szót. – Úgy hallom, a külvilág röviden „az erdő gyermekeinek” nevezte el az itt lakókat. – Igen, bár azt hiszem, hogy nem valamennyi olyan gyermeteg és ártatlan lélek, mint az ember hinné. De azért vannak itt nagyon derék és jóravaló lelkek is. Traffordnak eszéber jutott, amit Maguire-tól hallott e lányról: „az ám csak a kiváló lány!” Igen, s most itt van ez a lány, s eladja a kedves lovát másokért és – megilletődött arcáról ítélve – kész volna meghozni sokkal nagyobb áldozatot is a könnyelmű, napról napra élő hozzátartozókért.